DOG

BOLDOGFAI FARKAS Sándor

 

szobrász

(Törökudvarpuszta, 1907. július 29. – Budapest, 1970. november 18.)

 

1921-1926: az Iparművészeti Iskolán tanult ötvösséget; 1927-1933: Magyar Képzőmuvészeti Főiskola, mesterei: Csajka István, Kisfaludi Strobl Zsigmond; 1931-1932: Kisfaludi tanársegédje a főiskolán. 1932-1933: állami ösztöndíjjal a római Accademia delle Belle Artin tanult. 1926-ban Ferenczy István-díjjal tüntették ki. Ugyanebben az évben Fővárosi-díjban, és Rothermere-díjban is részesült. A harmincas években több érempályázaton nyert I. ill. II. díjat. 1933-ban elnyeri Budapest Főváros Díját, Rakodómunkás c. szobráért. 1936-ban a Tengerészeti Pályázatra beküldött művét I. díjjal jutalmazták. 1942-ben Gallé Tiborral közösen művészeti szabadiskolát nyitott Budapesten. A hatvanas években egy ideig a Százados úti művésztelepen dolgozott. Fejlődésére nagy hatást gyakorolt Pásztor János és Pátzay Pál művészete. Római tanulmányútja idején ezeket a hatásokat a novecento színezte. Jelentős portrészobrász volt. Portrészobrain pontos jellemábrázolásra törekedett. Korábbi portréit az összefogóbb mintázási mód jellemzi, míg későbbi munkáin részletezőbb a felfogása. Jelentősek munkásszobrai, amelyek Meunier hatásáról tanúskodnak. Ezeken az alkotásain jól érzékelteti a figurák mozdulatainak plasztikai ritmusát. Munkásfiguráira a monumentalitás jellemző. Művészbarátairól terrakotta plaketteket mintázott. Éremművészi munkássága is igen jelentős. Portréi mellett jelentősek köztéri szobrai, épületplasztikái, síremlékei és kútjai. Ő tervezte a 2 és az 5 forintos régi pénzérmét.
Mesterei: Csajka István, Kisfaludi Strobl Zsigmond