Bolyaisok határtalanul

A Határtalanul pályázat elindulása óta iskolánk másodszor nyert, így a hetedikesek egy négy napos erdélyi kiránduláson vehettek részt. Ennek helyszíne a Mezőség dimbes-dombos vidéke, központi témája pedig Wass Albert. A kirándulást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 577.500 forinttal támogatta.

A hétfő reggeli indulásra egy busz, 31 kis utas, tengernyi csomag és még több szendvics gyűlt össze a Kispesti Bolyai János Általános Iskolánál. Első megállónk a történelmi Erdély határa, a Királyhágó volt, majd délután Kolozsvárral ismerkedtünk meg. Láttuk a Sárkányölő Szent György-szobrot, a méltán híres Farkas utcai templomot, a 450 éves Kolozsvári Református Kollégiumot, Mátyás és Bocskai szülőházát, valamint Hunyadi Mátyás és hadvezéreinek Fadrusz János által készített szobrát. Estére az elgondolkodtató nevű Válaszút településre értünk, ahol a vacsora után sokáig altattuk a gyerekeket a nagyon szép és igényes kollégiumban.

A második napon Kallós Zoltán helytörténeti gyűjteményével kezdtünk. Zoli bácsi párját ritkító néprajzi anyaggal rendelkezik, egész életében gyűjtötte őket, melyek mindegyikéhez valamilyen történetet is mesélt nekünk. Ezután a mesebeli Boncidára tértünk be, ahol romjaikban is gyönyörű kastélyokat járhattunk végig. Délután a valamikor szász többségű Szászrégenre buszoztunk, ahol egy szoborpark volt a célunk. Megkoszorúztuk Wass Albert szebb napokat is megélt szobrát. A gyerekek csodálkozva pillantgattak egymásra, láttuk a szemükben a kérdéseket. Vajon miért kell egy szobrot elrejteni és letakarni?

Este egy református lelkész mesélt nekünk Wass Albertről és temetésének részleteiről. Szállásra Magyarón, egy kollégiumi épületben leltünk. Vacsora előtt még feladatokat oldottunk meg az elmúlt két nap eseményeiből. Ezt követően vacsora és - egy rövidebb altatási folyamat után - egy hideg éjszaka következett.

Szerdán Marosvécsre kirándultunk, ahol a Kemény-kastély mellett található Wass Albert sírja. A kastélyban ma elmegyógyintézet működik, így csak lopva és egy pillanatra nézhettünk körbe. A sírnál elénekeltük a Himnuszt, verset mondtunk, majd elhelyeztünk egy koszorút. Marosvásárhelyen a Teleki család könyvtárát néztük meg kirándulásunk idegenvezetőjével, aki számtalan érdekes történettel gazdagította tudásunkat. A szecessziós emlékekben gazdag városban a Kultúrpalotát és a Városházát figyelhettük meg közelebbről.

Délután Nyárádszeredán találkoztunk a helyi hetedikes gyerekekkel, akik kaláccsal és teával vártak bennünket. A döcögősre sikerült ismerkedés után a tornateremben foci és kézilabda meccseket játszottunk velük. A vacsora után közös táncházon vettünk részt, ahol egyre több facebook elérhetőség cserélt gazdát. Az utolsó szállásunkban az volt a legjobb, hogy tudtuk, hogy a következő éjszakát már otthon töltjük.

Az utolsó napunk ismét sűrűre sikerült, mert délelőtt a tordai sóbánya, délután a nagyváradi vár szerepelt a látnivalók között. Ezután még 300 km is várt ránk hazáig.

Ez a négy nap nagyszerűen alakult, számtalan élménnyel gazdagodtunk mindannyian.