DÖK kirándulás

Október 22-én kegyes volt hozzánk az időjárás, hiszen napsütésben indulhattak el osztályaink az iskolai diák önkormányzat által szervezett kirándulásra. Másnap nemzeti ünnep köszöntött ránk, így reggel évfolyamonként emlékeztünk meg az 1956-os eseményekről. A Templom téren az emlékműnél egy-egy szál virággal és pár ünnepi szóval idéztük meg a forradalmat.

9 órakor már buszok vártak bennünket az iskola előtt. Az ötödikesek Vértesszőlős, a hatodikosok Visegrád, a hetedikesek Komárom felé vették az irányt, nyolcadikosaink pedig budapesti városnézéssel és hajókirándulással töltötték ezt a napot. Következzen most néhány élménybeszámoló a kirándulásról!

„2010. október 22-én reggel 9 órakor felültünk a buszra, majd kis várakozás után elindultunk Vértesszőlősre. Az úton beszélgettünk, játszottunk és zenét hallgattunk. 11 órakor megérkeztünk, hogy megnézzük Európa legidősebb ősemberének, a mintegy 350 ezer éves előembernek a csontmaradványait.

Ezután buszra szálltunk és elindultunk Tatabányára, hogy megnézzük a Turul madarat, mely Európa legnagyobb ércmadara. A szobor szárnyainak fesztávolsága 15 méter. A magyarok történelmében már 1200 évvel ezelőtt is szerepelt ez a valóságban nem létező madár. Rövid beszámoló után felmentünk a Ranzinger kilátóhoz, melyhez ösvény vezetett az erdőn keresztül. Sok gyerek előrerohant, hogy ők legyenek az elsők. 20-25 perces séta után érkeztünk meg. A kilátó nagyon magas, néhányan nem is mertek rá felmenni. Mire felértünk a lépcsősor tetejére, nagyon elfáradtunk, de kárpótolt bennünket a gyönyörű látvány.Az egyik fiú megszámolta, hogy 115 lépcsőfokot kellett megmásznunk.

A hazafelé vezető úton pihentünk és sokat beszélgettünk arról, hogy milyen jól éreztük magunkat egész nap.”

(Schild Vivien 5. b)

„…Kb. másfél órás utazás után érkeztünk meg Vértesszőlősre. Itt találta meg Vértes László az első ősember maradványait. Megnéztük az ősi leleteket és egy ősember tarkócsontját is… A buszon hazafelé Laura annyira fáradt volt, hogy el is aludt.”

(Prés Melitta 5. b)

„…A buszból kicsinek tűnt a szobor, de amikor ott álltunk előtte, óriási volt. A madár előtt egy kard volt, fején egy korona… Útközben a kilátó felé sok makkot szedtünk. Fölfelé az út kicsit félelmetes volt, de nagyon szép volt a kilátás…”

(Krajcs Beatrix 5. b)

„Pénteken háromnegyed kilenc körül elindultunk Visegrádra. (Előtte a Templom téren voltunk az 1956-os forradalom hőseinek kopjafájánál, ahol virágot is elhelyeztünk.)

Visegrádon először a Mátyás Király Történelmi Játszóparkban voltunk. Itt íjászkodni és agyagozni lehetett (kályhacsempét készítettünk) az óriás memória, puzzle és egyebek mellett (ezek természetesen Mátyásról és koráról szóltak).

A játék után átsétáltunk a szemközti királyi palotába. Az épület csodálatos volt. Mintha az 1400-as évekbe csöppentünk volna vissza. Itt körbevezettek minket és elmesélték a palota történetét, megnézhettük jelentősebb alkotásait. Köztük a híres kutat, mely az 1000 forintoson is látható.

Sajnos hamar eltelt a délután is, és haza kellett indulnunk.”

(Czebe Nikolett 5. b)