Dr. Klinkó Márkné Győri Ottmár Klinkó Norbert Esztétikailag nem, de húzható
hasonlóság az iskolánk építése, egy új telep kimagasodása és Wekerle között. 80 évvel a minta lakótelep, Wekerle felépülése után - mintha ez meg se történt volna,
vad tízemeletes házak kerültek a családi házak helyére. Itt is, ott is
emberek tízezrei jutottak lakáshoz, figyelembe vették a szociális
körülményeket, csak az emberi élhetőség maradt ki. Ami Wekerle
dicsősége. Előbb épült, mégis sokkal modernebb volt, mint a jóval utána
felépült házsorok. Lakótelepen áll
iskolánk, de iskolai életünk része Wekerletelep.
Túrákat szervezünk ide is, amelyek mindig tematikusak:
fasorok, terek, kertek, pincék megtekintése kapcsán fedezzük fel a múltat. A
világ gyaloglónapon Győri Ottmár sírjához
meneteltünk, koszorút helyeztünk el, és a róla elnevezett téren adóztunk
emlékének. Munkássága példakép számunkra. Gondnok volt, de mit jelentett a
XX. század elején ez a foglalkozás? A sétánk után határoztuk el, felkeressük
Győri Ottmár unokáját, Dr. Klinkó
Márknét, aki Kispesten él. Köszönjük fiának, hogy
megszervezte ezt a találkozást. |
||||||
A gondnokság mindenességet jelentett
akkoriban. Mivel a lakások állami tulajdonban voltak, a gondnok hatáskörébe
tartozott, kiknek utaljanak ki lakásokat. A gondnok tudta, melyik család,
hány gyerekkel költözne ide, és a számukra megfelelő méretű, kerttel
rendelkező házat jelölt ki. Az idősebbek a Fő térre és több lakásos
társasházakba kerültek. Mindenkivel kellett foglalkoznia, kérésekkel
fordultak hozzá, a panaszokat kivizsgálta. A terepet rendszeresen körbejárta,
megszólította az ott élőket. Nagyobbacska lehettem, emlékszem, sétáltam vele,
kalapot emeltek neki. Köztiszteletnek örvendett. A telepet már a tervezéskor 4 részre
osztotta, arányosan hozott létre üzleteket: minden részben külön működtek
pékségek, orvosi rendelők, és ezért látunk Wekerlén
4 általános iskolát. Az iskolákat is ő
felügyelte. Jól szónokolt, kiválóan beszélt, odament a gyerekekhez is.
Emlékszem: ahogy megérkezett a tanévnyitóra vagy a tanévzáróra, a nagy botját
letette, a kalapját mellé, és elkezdett beszélni, örömmel hallgattuk.
Szerették az igazgatók is, mert közvetlenül szólt hozzájuk is, egyszóval
figyelt mindenkire /1.számú melléklet/.
A telep gondnokának mindenhez kellett érteni: szervezni, felügyelni, a
házirendet betartatni, hogy rend legyen az utakon, a kertekben, mindenki
pontosan fizesse a lakbérét. Erdőmérnökként tudta a fák értékét, tudta,
milyen fa marad meg a homokos talajban.
Ezért sok sárgabarackfát ültettek ide, és nyaranta, a befőzés idején,
a telepet belengte a sárgabarack lekvár illata. |
||||||
Győri Ottmár
személyiségéről kérdeznénk: elismert, tehetséges, méltóságos úr címet viselő
tekintély volt. Hogy őrizzük meg magunkban: ehhez szerénység vagy büszkeség
társult? |
||||||
Nagyapámat szerénység jellemezte, de mindenben,
amiben dönteni kellett, határozott volt. |
||||||
|
||||||
|
||||||
A wekerlei
munkássága a 40-50 év körüli, életerős ember időszaka. De se előtte, se utána
nem dolgozott
Kispesten , ez a közel
20 év, amit itt töltött, kispestivé
tette őt? |
||||||
Igen, kispestivé vált. A pénzügyminisztériumban dolgozott,
mielőtt idekerült, felméréseket vezetett, határkiigazításokat szervezett,
mérőeszközökkel lehetett látni /Kiváló munkáját dicséretben
részesítették, 2. sz. melléklet/. A |
||||||
A kedvenc képünk: Győri Ottmár homokfutón szemléli az építkezési területet /3.
sz. melléklet/. A képen egyedül látható, nagy figyelemmel néz előre, mint egy
igazi gazda: nem viteti magát, nem derogál a homokos talaj, elegáns, a
pozíciójához illő viseletben ül a bakon, egyszóval egyszerűnek és mégis
nagyszerűnek látszik, továbbá kiemeli a kép a telep gondnokának szorgalmát.
Ilyen volt-e? |
||||||
Igen, ezt a képet jól ismerem, egyszerű és egyben
nagyszerű ember volt. |
||||||
Győri Ottmárnak
6 gyereke született. Mi lett velük? Milyen szülő, nagyapa volt, jutott-e
ideje a családjára? /4. sz. melléklet/ |
||||||
Jutott idő a családjára. Nemcsak a telep lakóinak az
életét igazgatta, hanem a családét is. Olga, a legnagyobb lánya, az édesanyám.
Édesapám, nála 10 évvel idősebb, bíró volt. 17 évesen elvesztettem, egyedül
maradtunk édesanyámmal. Ottmár, a nagyfia,
orvostanhallgató volt, Tibor a pénzügyminisztériumban dolgozott
tisztségviselőként. Piroska Egyházasgergére került
tanítónak, osztatlan osztályban tanultak akkor a kis falvakban. Zoltán későn
született, érettségi után egyetemre ment, de a háború közbeszólt, katonának
kellett beállnia. Amikor hazajött a fogságból, nagyon legyengülve, mert a
sarkába belelőttek, a háború borzalmait nehezen heverte ki - munkát keresett.
Egy fonóüzemben helyezkedett el mint lakatos, aztán
a rendőrségen dolgozott, de az akkori új értékrend miatt elbocsátották, mivel
édesapja miniszteri tanácsos volt. Kispesti lányt vett el, de rövid házasság
után meghalt. A 6. gyermeke, László, 1 éves korában halt meg. |
||||||
|
||||||
|
||||||
Beszélhetünk-e Önről is? Kispesti ma is, átélte a telep gyerekkorát, a fenyegetettségi időszakát és a városrész 100 év utáni megszépülését. Szeret-e
itt élni, hogyan látja ma Wekerlét, figyeli-e
sorsát? |
||||||
Az elemi tanulmányaimat a 2-es
számú, ma Erkel iskolában végeztem el, majd egyházi leánygimnáziumba, a Sacré Coeur-be kerültem, de világi tanárok is
tanítottak. Fél-bentlakó voltam, édesapám naponta kísért be, és jött el
értem, amíg élt. A háborús bombázások
miatt az érettségi vizsga nagy próbatételnek számított. Áprilisban, a névsor
elején lévők még egy nagy teremben, nagy bizottság előtt jelentek meg, de már
a K betűsök az óvóhelyen, a pincében vizsgáztak le. A hazagyaloglásba belefogtam, a közlekedés
megbénult, csak tátongó lyukak és halottak mindenütt. Édesanyám elém jött, az Ecseri
úton, a vasút környékén találkoztunk.
Nagyon megörültünk egymásnak, annak, hogy élünk, rögtön a Széchenyi
utcába siettünk, a nagyapáékhoz. Teljes lett az öröm, velük se történt
baj. Az érettségi után a család azt
mondta, ha akarok egyetemre menni, hozzá kell adni valamit.
Művészettörténetet akartam tanulni, és kedvem is lett volna Egyiptom
kurkászásához. Sajnos nem jutott rá pénz, édesanyám nem akarta ezt. Akkoriban
200 pengő fedezte megélhetésünket, tanulásra nem jutott belőle. De édesanyám
azt sem akarta, hogy mások taníttassanak, rátarti volt. És akkor, egy távoli
rokon egy postahivatalban - magas beosztásban dolgozott, így tudtam a postán
elhelyezkedni, de csak rábeszélésre.
Először kimutatás-készítőként próbáltam helyt állni, de a gépírást meg
kellett tanulnom. Elővettem a Monte Cristo kötetét, azt
másolgattam, a gépírást meg is tanultam, gyorsírni már előtte tudtam. 1946-ban találkoztam a férjemmel, 1951-ben
házasodtunk, 2 fiam született. Tovább tapostam a postát, elkerültem az igazgatóságra mint gépíró, aztán a vezérigazgatónál
dolgoztam a Moszkva téren, a főpostán. 1977-ben az Ady Endre úti lakótelep
építése miatt lebontották a házunkat. Megfelelő méretű házat találtunk Budán,
ahová beköltöztünk. 10 év múlva, 1987-ben meghalt a férjem, ezért ezt nem
tudtuk tovább fenntartani. Különköltöztem a gyerekektől, és újra Kispesten
folytattam az életem, szemben a Wekerleteleppel,
gyermekkorom helyszínétől 100 méterre.
Érdekel a telep mostani sorsa, a Wekerlei
Társaskörben gyakran megfordultam, beszélgettem a többiekkel, műsoros estekre
jártam. |
||||||
Híres emberek között nőtt fel, kikre emlékszik közülük? Építészek, művészek
jártak Győrihez, milyen volt a kapcsolata velük? |
||||||
Mint
gyermek, csak a nagy mulatozásokat és a mozgalmas találkozókat jegyeztem meg.
Mesélek egy vidám esetet. Emlékszem, amikor a nagyapa születésnapja
elérkezett, a Wekerlei Dalárda eljött hozzánk,
összegyűltek a ház körül 25-en, és énekeltek neki. A nagymama sütött tésztát,
kínálta a férfiakat borral, nagyvonalúan megvendégelte őket. Ilyenkor nagy
élet pezsgett körülöttünk. Nagyapát megbecsülték, a születésnapjáról minden
évben hasonlóan megemlékeztek. Közösen énekeltünk, a záródal mindig a
bányászinduló volt… |
||||||
|
||||||
Közelítsünk a kiindulópontunkhoz! Wekerle, már ahogy felépült, magában rejtette a
zártságot. A szerkezete, a kapuk, a népi szecessziós stílus a régi Kispesttől
elkülönült, a lakosságával, az életmóddal együtt. Ezt a város a városban
gondolatot Győri hogyan értékelte? Tartott-e kapcsolatot Kispesttel, tud-e
nekünk mesélni ott élő emberekről, hogyan fogadták az ott élők Wekerle telep megszületését? |
||||||
Igen, zárt világot alkottak akkor a Wekerleiek, nagyapám jóban volt a polgármesterrel, az
ottani orvossal, Dr. Szutrély Barnabással. |
||||||
Ajándékba hoztunk egy friss, most
megjelent könyvet. Szabó Kálmán: Mórtól a kispesti Wekerle
telepig című Wekerle
Sándor-könyvben külön fejezetet kapott Győri Ottmár.
A fejezet címe: A gondnokság. Többek között ez olvasható róla: |
||||||
"Állandóan
itt tartózkodott, itt lakott a telepen. Nemcsak munkája, de szívügye is volt a
lakók elvárásainak, igényeinek kielégítése. Ám elvárásokat, feltételeket is
megfogalmazott a bérlőkkel szemben, de ezek mindig a lakók kényelmét,
nyugalmát szolgálták. Így váltak a munkáslakások irigylésre méltó
otthonokká." |
||||||
A
szocializmus idején meghurcolt telep és gondnokság ezekkel
a szavakkal is bizonyítva, méltó helyére került. A család síremléke jelenleg
elhanyagolt, de az Öregtemetőben megtudtuk, hamarosan felújítják. A
példaképről teret neveztek el, Kispest díszpolgárává avatták, a Wekerlei Társaskör is őrzi emlékét. Járt-e a Corvin
körúti egykori gondnoki házban azóta, tudja-e,
milyen építészeti változások történtek ott? |
||||||
Nem jártam ott, azóta az ég hátán
senki nem találkozott velem, elmúlt az idő. Az emlékeket úgy szeretném
megőrizni, ahogy akkor megéltem őket, úgy volt jó, ahogy akkor volt jó.
Minden másfelé terelődött. A család elhunyt tagjait édesanyám helyeztette 1
közös helyre. Szervezőmunkájának hála, ha meg szeretnénk emlékezni az egykori
családtagokról, felkeressük a családi sírhelyet a kispesti Öregtemetőben. |
||||||
Köszönjük a beszélgetést, jó
egészséget kívánunk. |
||||||
|