Dr. Klinkó Márkné

Győri Ottmár

Klinkó Norbert

Esztétikailag nem, de húzható hasonlóság az iskolánk építése, egy új telep kimagasodása és Wekerle között. 80 évvel a minta lakótelep, Wekerle felépülése után - mintha ez meg se történt volna, vad tízemeletes házak kerültek a családi házak helyére. Itt is, ott is emberek tízezrei jutottak lakáshoz, figyelembe vették a szociális körülményeket, csak az emberi élhetőség maradt ki. Ami Wekerle dicsősége. Előbb épült, mégis sokkal modernebb volt, mint a jóval utána felépült házsorok. Lakótelepen áll iskolánk, de iskolai életünk része Wekerletelep. Túrákat szervezünk ide is, amelyek mindig tematikusak: fasorok, terek, kertek, pincék megtekintése kapcsán fedezzük fel a múltat. A világ gyaloglónapon Győri Ottmár sírjához meneteltünk, koszorút helyeztünk el, és a róla elnevezett téren adóztunk emlékének. Munkássága példakép számunkra. Gondnok volt, de mit jelentett a XX. század elején ez a foglalkozás? A sétánk után határoztuk el, felkeressük Győri Ottmár unokáját, Dr. Klinkó Márknét, aki Kispesten él. Köszönjük fiának, hogy megszervezte ezt a találkozást.

A gondnokság mindenességet jelentett akkoriban. Mivel a lakások állami tulajdonban voltak, a gondnok hatáskörébe tartozott, kiknek utaljanak ki lakásokat. A gondnok tudta, melyik család, hány gyerekkel költözne ide, és a számukra megfelelő méretű, kerttel rendelkező házat jelölt ki. Az idősebbek a Fő térre és több lakásos társasházakba kerültek. Mindenkivel kellett foglalkoznia, kérésekkel fordultak hozzá, a panaszokat kivizsgálta. A terepet rendszeresen körbejárta, megszólította az ott élőket. Nagyobbacska lehettem, emlékszem, sétáltam vele, kalapot emeltek neki. Köztiszteletnek örvendett. A telepet már a tervezéskor 4 részre osztotta, arányosan hozott létre üzleteket: minden részben külön működtek pékségek, orvosi rendelők, és ezért látunk Wekerlén 4 általános iskolát. Az iskolákat is ő felügyelte. Jól szónokolt, kiválóan beszélt, odament a gyerekekhez is. Emlékszem: ahogy megérkezett a tanévnyitóra vagy a tanévzáróra, a nagy botját letette, a kalapját mellé, és elkezdett beszélni, örömmel hallgattuk. Szerették az igazgatók is, mert közvetlenül szólt hozzájuk is, egyszóval figyelt mindenkire /1.számú melléklet/. A telep gondnokának mindenhez kellett érteni: szervezni, felügyelni, a házirendet betartatni, hogy rend legyen az utakon, a kertekben, mindenki pontosan fizesse a lakbérét. Erdőmérnökként tudta a fák értékét, tudta, milyen fa marad meg a homokos talajban. Ezért sok sárgabarackfát ültettek ide, és nyaranta, a befőzés idején, a telepet belengte a sárgabarack lekvár illata.

Győri Ottmár személyiségéről kérdeznénk: elismert, tehetséges, méltóságos úr címet viselő tekintély volt. Hogy őrizzük meg magunkban: ehhez szerénység vagy büszkeség társult?

Nagyapámat szerénység jellemezte, de mindenben, amiben dönteni kellett, határozott volt.

A wekerlei munkássága a 40-50 év körüli, életerős ember időszaka. De se előtte, se utána nem dolgozott Kispesten , ez a közel 20 év, amit itt töltött, kispestivé tette őt?

Igen, kispestivé vált. A pénzügyminisztériumban dolgozott, mielőtt idekerült, felméréseket vezetett, határkiigazításokat szervezett, mérőeszközökkel lehetett látni /Kiváló munkáját dicséretben részesítették, 2. sz. melléklet/. A mai Corvin körúton volt a gondnoki ház, ma itt található a Segítő Kéz Kispesti Gondozó Szolgálat, aztán nyugdíjazása után, a mostani Koller bácsi cukrászda épületében lakott, a 2. emeleten, majd vett egy házat a Széchenyi utcában, szemben a teleppel. A szanálás előtt ugyanis az Ady Endre úton családi házak álltak. Szüleim minden nap meglátogatták őket ott. A mama volt az első gyermeke, és mint első unoka, sok időt töltöttem nagyapáéknál. Családszerető volt, gyakran kézen fogott, és végigvezetett a telepen. A fákról beszélt, a történelemről - okosan magyarázott.

A kedvenc képünk: Győri Ottmár homokfutón szemléli az építkezési területet /3. sz. melléklet/. A képen egyedül látható, nagy figyelemmel néz előre, mint egy igazi gazda: nem viteti magát, nem derogál a homokos talaj, elegáns, a pozíciójához illő viseletben ül a bakon, egyszóval egyszerűnek és mégis nagyszerűnek látszik, továbbá kiemeli a kép a telep gondnokának szorgalmát. Ilyen volt-e?

Igen, ezt a képet jól ismerem, egyszerű és egyben nagyszerű ember volt.

Győri Ottmárnak 6 gyereke született. Mi lett velük? Milyen szülő, nagyapa volt, jutott-e ideje a családjára? /4. sz. melléklet/

Jutott idő a családjára. Nemcsak a telep lakóinak az életét igazgatta, hanem a családét is. Olga, a legnagyobb lánya, az édesanyám. Édesapám, nála 10 évvel idősebb, bíró volt. 17 évesen elvesztettem, egyedül maradtunk édesanyámmal. Ottmár, a nagyfia, orvostanhallgató volt, Tibor a pénzügyminisztériumban dolgozott tisztségviselőként. Piroska Egyházasgergére került tanítónak, osztatlan osztályban tanultak akkor a kis falvakban. Zoltán későn született, érettségi után egyetemre ment, de a háború közbeszólt, katonának kellett beállnia. Amikor hazajött a fogságból, nagyon legyengülve, mert a sarkába belelőttek, a háború borzalmait nehezen heverte ki - munkát keresett. Egy fonóüzemben helyezkedett el mint lakatos, aztán a rendőrségen dolgozott, de az akkori új értékrend miatt elbocsátották, mivel édesapja miniszteri tanácsos volt. Kispesti lányt vett el, de rövid házasság után meghalt. A 6. gyermeke, László, 1 éves korában halt meg.

Beszélhetünk-e Önről is? Kispesti ma is, átélte a telep gyerekkorát, a fenyegetettségi időszakát és a városrész 100 év utáni megszépülését. Szeret-e itt élni, hogyan látja ma Wekerlét, figyeli-e sorsát?

Az elemi tanulmányaimat a 2-es számú, ma Erkel iskolában végeztem el, majd egyházi leánygimnáziumba, a Sacré Coeur-be kerültem, de világi tanárok is tanítottak. Fél-bentlakó voltam, édesapám naponta kísért be, és jött el értem, amíg élt. A háborús bombázások miatt az érettségi vizsga nagy próbatételnek számított. Áprilisban, a névsor elején lévők még egy nagy teremben, nagy bizottság előtt jelentek meg, de már a K betűsök az óvóhelyen, a pincében vizsgáztak le. A hazagyaloglásba belefogtam, a közlekedés megbénult, csak tátongó lyukak és halottak mindenütt. Édesanyám elém jött, az Ecseri úton, a vasút környékén találkoztunk. Nagyon megörültünk egymásnak, annak, hogy élünk, rögtön a Széchenyi utcába siettünk, a nagyapáékhoz. Teljes lett az öröm, velük se történt baj. Az érettségi után a család azt mondta, ha akarok egyetemre menni, hozzá kell adni valamit. Művészettörténetet akartam tanulni, és kedvem is lett volna Egyiptom kurkászásához. Sajnos nem jutott rá pénz, édesanyám nem akarta ezt. Akkoriban 200 pengő fedezte megélhetésünket, tanulásra nem jutott belőle. De édesanyám azt sem akarta, hogy mások taníttassanak, rátarti volt. És akkor, egy távoli rokon egy postahivatalban - magas beosztásban dolgozott, így tudtam a postán elhelyezkedni, de csak rábeszélésre. Először kimutatás-készítőként próbáltam helyt állni, de a gépírást meg kellett tanulnom. Elővettem a Monte Cristo kötetét, azt másolgattam, a gépírást meg is tanultam, gyorsírni már előtte tudtam. 1946-ban találkoztam a férjemmel, 1951-ben házasodtunk, 2 fiam született. Tovább tapostam a postát, elkerültem az igazgatóságra mint gépíró, aztán a vezérigazgatónál dolgoztam a Moszkva téren, a főpostán. 1977-ben az Ady Endre úti lakótelep építése miatt lebontották a házunkat. Megfelelő méretű házat találtunk Budán, ahová beköltöztünk. 10 év múlva, 1987-ben meghalt a férjem, ezért ezt nem tudtuk tovább fenntartani. Különköltöztem a gyerekektől, és újra Kispesten folytattam az életem, szemben a Wekerleteleppel, gyermekkorom helyszínétől 100 méterre. Érdekel a telep mostani sorsa, a Wekerlei Társaskörben gyakran megfordultam, beszélgettem a többiekkel, műsoros estekre jártam.

Híres emberek között nőtt fel, kikre emlékszik közülük? Építészek, művészek jártak Győrihez, milyen volt a kapcsolata velük?

Mint gyermek, csak a nagy mulatozásokat és a mozgalmas találkozókat jegyeztem meg. Mesélek egy vidám esetet. Emlékszem, amikor a nagyapa születésnapja elérkezett, a Wekerlei Dalárda eljött hozzánk, összegyűltek a ház körül 25-en, és énekeltek neki. A nagymama sütött tésztát, kínálta a férfiakat borral, nagyvonalúan megvendégelte őket. Ilyenkor nagy élet pezsgett körülöttünk. Nagyapát megbecsülték, a születésnapjáról minden évben hasonlóan megemlékeztek. Közösen énekeltünk, a záródal mindig a bányászinduló volt…

Közelítsünk a kiindulópontunkhoz! Wekerle, már ahogy felépült, magában rejtette a zártságot. A szerkezete, a kapuk, a népi szecessziós stílus a régi Kispesttől elkülönült, a lakosságával, az életmóddal együtt. Ezt a város a városban gondolatot Győri hogyan értékelte? Tartott-e kapcsolatot Kispesttel, tud-e nekünk mesélni ott élő emberekről, hogyan fogadták az ott élők Wekerle telep megszületését?

Igen, zárt világot alkottak akkor a Wekerleiek, nagyapám jóban volt a polgármesterrel, az ottani orvossal, Dr. Szutrély Barnabással.

Ajándékba hoztunk egy friss, most megjelent könyvet. Szabó Kálmán: Mórtól a kispesti Wekerle telepig című Wekerle Sándor-könyvben külön fejezetet kapott Győri Ottmár. A fejezet címe: A gondnokság. Többek között ez olvasható róla:

"Állandóan itt tartózkodott, itt lakott a telepen. Nemcsak munkája, de szívügye is volt a lakók elvárásainak, igényeinek kielégítése. Ám elvárásokat, feltételeket is megfogalmazott a bérlőkkel szemben, de ezek mindig a lakók kényelmét, nyugalmát szolgálták. Így váltak a munkáslakások irigylésre méltó otthonokká."

A szocializmus idején meghurcolt telep és gondnokság ezekkel a szavakkal is bizonyítva, méltó helyére került. A család síremléke jelenleg elhanyagolt, de az Öregtemetőben megtudtuk, hamarosan felújítják. A példaképről teret neveztek el, Kispest díszpolgárává avatták, a Wekerlei Társaskör is őrzi emlékét. Járt-e a Corvin körúti egykori gondnoki házban azóta, tudja-e, milyen építészeti változások történtek ott?

Nem jártam ott, azóta az ég hátán senki nem találkozott velem, elmúlt az idő. Az emlékeket úgy szeretném megőrizni, ahogy akkor megéltem őket, úgy volt jó, ahogy akkor volt jó. Minden másfelé terelődött. A család elhunyt tagjait édesanyám helyeztette 1 közös helyre. Szervezőmunkájának hála, ha meg szeretnénk emlékezni az egykori családtagokról, felkeressük a családi sírhelyet a kispesti Öregtemetőben.

Köszönjük a beszélgetést, jó egészséget kívánunk.